Korai kötődésről

A BABAFALVA kismamaportálon jelent meg cikk a korai kötődésről:
http://babafalva.hu/tenyek-es-tevhitek-a-korai-kotodesrol/?utm_source=hirlevel&utm_medium=email&utm_campaign=katt20130828/

A cikkben is hangsúlyozzák, hogy a kötődés kialakulásánál bizonyos periódusokban sokkal érzékenyebben reagálnak a babák. A periódusok általában hosszabb időtartamok. Ha ezeket a periódusokat kihagyjuk, akkor nehezebb dolgunkvan, vagy éppen máshoz kötődik jobban a baba. A kötődésen lehet rontani, nehezen lehet javítani.
Nem egy üdvözítő út létezik!: Olvassátok!


"Mit jelent a korai kötődés, hogyan alakul ki, mi mindenre van hatással és mennyire határozza meg gyermekünk életét? Lakatos Krisztina és Tóth Ildikó 20 éve kutatják az anya és a csecsemő közötti korai kötődés kialakulását és a gyerekek későbbi fejlődésére gyakorolt hatását. Megkértük őket, hogy oszlassák el a kötődés körül kialakult számtalan tévhitet. 

...............

- Van a kötődés kialakulásának kritikus periódusa?
Nem kritikus, hanem érzékeny (szenzitív) periódusokról beszélhetünk, amelyek életkorilag körülhatárolhatók, és amelyek alatt a gyermek különösen fogékony bizonyos jellegű stressz- vagy kedvezőtlen események hatására. Azonban ez nem okoz behozhatatlan vagy visszafordíthatatlan hátrányt.
A korai hatásokat tekintve nagyon érdekes vizsgálatok folynak napjainkban, éppen a szülést közvetlenül kísérő élettani változásokra vonatkozóan is. Noha ezek a biológiai folyamatok valamelyest hozzájárulhatnak, támogathatják az édesanya és a csecsemő egymásra hangolódását, azonban semmiképpen sem nélkülözhetetlenül szükségesek.
A kötődési elmélet egyik legfontosabb alaptétele, hogy a gyerek olyan személlyel alakít ki kötődést, akivel rendszeres, heti-napi szintű kapcsolata van. A rendszeres napi rutin, a beszélgetés, a gondozás és a játék mind olyan tevékenységek, amelyek során formálódik a kötődés, így tehát nem egy-egy pillanaton vagy eseményen múlik a kötődés minősége. Nem a születés körülményei vagy a legelső pillanat, és nem is az első 1-2 hét dönti el életre szólóan, milyen fejlődési útra lép egy gyerek.
Azt érdemes látni és belátni, hogy mint az élet számos más területén, itt sincs egyetlen üdvözítő út, és ha az anya elvárásai nem egyeznek tökéletesen a helyzet alakulásával, attól még bőven van lehetőség jó kapcsolat kialakítására.
Naderi Szima   "                                      

Egy kis információs film a németországi dúlákról

http://www.youtube.com/watch?v=zZ-HXzbsg94

Ez nem csak egy gyermek születése, hanem egy nő anyává válása is.

...és sok nő keres egy megbízható és szülésben járatos beszélgető partnert és megbízható embert, aki mindig elérhető és a szülés alatt folyamatosan vele és a leendő apával van.

Dúláknak segíteniük kell a mamákat, mert a szülésnél szükség van  "Manókra".

Emmy, 6 éves

Születés! Szülés

Az én vízióm: technika helyett biztonság

A szülés: természetes, erővel teli, kreatív, szociális, női erö, saját élmény,
Mi próbáljuk a nőket a saját szülésüknél támogatni.

 Egy dúla a szülést természetes folyamatnak és kulcsfontosságú eseménynek tartja egy anya életében, amelyre örökre emlékezni fog!

Rajongás, öröm, erő

Egy szülés néhány óráig tart, de az élmény róla mindörökké megmarad

Nina Huber

A szülés fényében váratlan erők folynak

Dúlával születni/ gyógyulni

A dúla helyet teremt a békés szülésnek

Gazdag és érintett az életem és az én szívem.

A dúlamunka egy szív szolgálat

Szülés, születés: Segítség! (3)

(Meghatározó esemény az életben)

Szakdolgozatom "Összegzését" osztom meg ebben a blogban 


Kutatómunkám és tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a születés és szülés az élet egyik legjelentősebb eseménye.

Személyesen is megtapasztalhattam: a várandósság, szülés, születés időszaka egyszeri megismételhetetlen esemény mind az anya, az apa és a baba számára. Egy új család születése. Hogy ez az esemény felemel, vagy lesújt, túléljük, vagy megéljük, rajtunk és a minket körülvevő személyeken múlik.

Feltevéseim beigazolódtak.

A poszttraumás stressz zavart nem, vagy csak nagyon ritkán diagnosztizálják a szülés után. A szakemberek és így az emberek sem ismerik. Az, hogy tüneteit a szülés velejárójának tartják, azt mutatja, hogy viszonylag sok van belőle.

A szülés- és születésélménynek erős hatása van a családok hosszú távú életére. Ez igaz személyekre bontva és közösségként is. Amennyiben negatív élmény, trauma történik és nem dolgozzák fel, akkor hosszú évekig tartó nehézségekkel, akár a család széthullással is járhat.

A gyermeket születési traumája gátolhatja a képességei kibontakoztatásában, és a társadalomba való illeszkedésben.

A szülés körüli segítők, védőnők, szakemberek még nem tudnak a trauma kialakulásának okairól, ha mégis hallottak róla, nem biztos, hogy a merev szabályok miatt tenni tudnak az elkerüléséért.

A PTSD megelőzhető, felismerése után pedig gyógyítható.

A PTSD történetéből kiderül, erős összefogásra van szükség, hogy bekerüljön a köztudatba és kutatások célpontjává váljon a szülés-, születés lelki hatása is.

Kérdés, hogy a „Nők elleni erőszak” mozgalma, a „Háborítatlan szülés” mozgalma, a pszichológusok, esetleg mind a három összefogva karolja-e fel eredményesen ezt az ügyet.

Szülés, születés: Segítség! (2)

 (Meghatározó esemény az életben)

Szakdolgozatom "Szülés-születés hatásai" részét osztom meg

A szüléstörténeteket, és születéstörténeteket (beleértve az enyémet is) átnézve, a tapasztalatokat összegyűjtve megállapíthatjuk:

A negatív események vagy a császármetszés önmagukban nem okozhatnak rossz szülésélményt az anyának. Amennyiben az anya úgy érzi, hogy valaki nem adta meg a szabad döntést vagy a tiszteletet számára, ez negatív élményt jelent, de az anyát nem betegíti meg. Traumatizáló élmény és ennek következtében poszttraumás stressz zavar csak akkor alakul ki, ha a nőtől teljes mértékben elveszik az önrendelkezés, döntés jogát.

Elveszik az önrendelkezés, döntés jogát annak ellenére, hogy ezzel törvényt is sértenek. Az is előfordul, hogy nem tájékoztatják az anyát, vagy ezt egyoldalúan teszik. Ha az anya szóba hozza az esetet, a babára hivatkoznak, „kellett a beavatkozás”. Nem lenne szabad elfeledkezniük, hogy tájékoztatási kötelezettségük ebben az esetben is van. A jogász kérdése, „ér-e ennyit a dolog”, tapasztalatom alapján jellemző a traumát átélt személy környezetében. Ha a történetét el is fogadják, még akkor is lekicsinylik a problémáját. Egy idő után saját maga is kezdi elhinni, hogy csak maga fújja fel a történteket. Ez a megalázó érzés, ami leköti minden szabadidejét, mások és szerettei számára nem fontos. Zavarodottá teszi, önbizalom-romboló hatású az ellentmondás.

Az olyan helyzetek, melyek a férjet a felesége kérésének megtagadására kényszerítik, aláássák a nő és férfi kapcsolatát, bizalmát, amennyiben a férfi az előírásoknak enged. (Nagyon ritka, hogy az orvos tekintélye ellenében a feleség mellett áll ki a férj)

A szülés utáni PTSD-ben szenvedő nők általában nem fordulnak szakemberhez, mert vagy természetesnek tartják és várják a tünetek elmúlását, vagy a környezetüktől elfogadják a probléma bagatellizálását.

A nő állapota, viselkedése próbára teszi a családok tűrőképességét. Még akkor sem jutnak el a terapeutához, ha konkrétan kimondják, hogy a nő „hisztizik”, vagy irreális dolgokat csinál.

Védőnők sem ismerik fel a PTSD-t, így javasolni sem tudják a szakemberhez fordulást. Nincsen adat, arról, hány nőt ér trauma szülése közben.

Judith Lewis Hermannal ellentétben állíthatom, hogy a szülés utáni PTSD- ből teljesen ki lehet gyógyulni. Megváltoztam, megerősödtem, tudom kezelni a traumát okozó helyzetet, kivédeni a PTSD-t. Biztos vagyok abban, hogy egy újabb várandósság alkalmával sem kísértene a traumatikus élmény.



A gyermekek életében meghatározó nyomot hagy a születés élménye. Ez az első siker, vagy kudarcélmény (sokszor traumaként éli meg) oldás nélkül végigkíséri a gyermek, későbbi felnőtt életét.

Amennyiben a szülést megindítják, és nem a gyermek indul el önszántából, akkor kötődési nehézségei lesznek, nagyon nehéz a leválása az édesanyjáról.

Azoknál a szüléseknél ahol nem engedték, hogy a gyermek saját erejéből szülessen meg, (császározták, kinyomták, ...) nagy számban jelentkeznek gátak a feladatok megoldásában. Jellemző az új feladatok elkerülése, félénkség, szorongás, ha nekilát ezeknek a feladatoknak, szinte mindig feladja, sikertelenség érzése párosul a feladatmegoldáshoz. A másik végletet a „fejjel megyek a falnak” kifejezés jól leírja.

A gyermek átveszi édesanyja traumáját, de saját traumát is megélhet a születése kapcsán.

A különböző születés traumafeldolgozó módszerek leírásánál, vagy a velük foglalkozó emberekkel beszélgetve látok, hallok utalást a trauma következményeiről. Óvónő ismerőseimtől is hallottam, hogy a gyermekek bizonyos játékokhoz viszonyulásából is meg tudják különböztetni, hogy ki született császármetszéssel.

Interneten keresgélve egyelőre csak biológiai kutatásokról olvashatunk a szülések összehasonlítását illetően. Az egyik legfrissebb hírt a császármetszés és a hüvelyi szülés összehasonlításáról, és viselkedésre is vonatkozó hatásáról az Origón lehetett olvasni:

„Az UCP2 fehérjéről korábban kimutatták, hogy termelődését a sejteket érő stressz váltja ki, és hogy szerepet játszik a zsírok sejten belüli felhasználásában. Mivel a zsírok az anyatej fontos összetevői, feltételezhető, hogy az UCP2 serkentése a természetes szülés során segítheti az anyatejes táplálkozásra való átállást a születés után. A sokoldalú fehérjéről továbbá az is ismert volt, hogy szerepe van az idegsejtek védelmében, valamint az idegsejtek közötti szinapszisok kialakulásában.

A kutatók azt találták, hogy a természetes szülés fokozta az UCP2 termelést a hippokampusz idegsejtjeiben. Ez az agyi régió felelős többek között a rövid és a hosszú távú memóriáért. Az UCP2 termelés növekedése - amely feltételezhetően a hüvelyi szülés során fellépő oxigénhiánynak köszönhető - nem volt megfigyelhető a császármetszéssel született egerekben. Ha kiütötték az UCP2 fehérje génjét vagy kémiai úton gátolták az UCP2 működését, az hátráltatta a hippokampusz idegsejtjeinek és hálózatainak fejlődését és kedvezőtlenül hatott olyan felnőttkori viselkedési jellegekre, amelyek összefüggenek a hippokampusz működésével.” /A csecsemő agyfejlődése függ a szülés módjától/

Hiányoznak a lelki fejlődés blokkjait, a feladatok megoldásához való hozzáállását a szülésvezetés módjával összehasonlító tanulmányok.

Nincsen adat, arról, hány gyermeket ér trauma születése során, és hányat hagynak figyelmen kívül.

A hibák helyrehozásában nincs lehetetlen, csak két feltétele van:

• Felismerni és megnevezni a problémát
• Megkeresni a megfelelő kezelést,gyógymódot

Úgy látom, nagyon igaz a szülés- születés körüli helyzetre is dr. Bagdy Emőke pszichológus „És ha elrontottuk, tudunk javítani később?” kérdésre adott reményteli, de feladatokat is rejtő válasza:

„A legkorábbi kapcsolatok hiánya nem pótolható. De nincs végzetes helyzet, mindenen lehet segíteni. A korai rossz kapcsolati minták pszichoterápiával felülírhatók. Tudom, hogy így van, ezért felelősséget vállalok. Csak nem lehet pszichoterápiára küldeni egy nemzedéket. A mai emberek érzelmileg, kapcsolatilag analfabéták. Ezért hoztam létre a Szülők Iskoláját, a Pedagógusok Akadémiáját. Hogy akik a gyerekkel vannak, tudják, hogyan működik a lélek. Ami jó a gyereknek, az jó a felnőttnek is.” /„Vedd az öledbe a babát, ringasd, és megnyugszik”/

Szülés, születés: Segítség! (1)

(Meghatározó esemény az életben)

Szakdolgozatom Bevezetését osztom meg ebben a blogban


Első gyermekemet kórházban szültem. Úgy éreztem, felkészültem a szülésre.
A kórház biztonságos, egy háton fekvés belefér a szülés menetébe. Várandós-
ságom utolsó napjai, szülésem, és az utána lévő időszak túlélő tábor volt szá-
momra. Valami nem stimmelt. Kerestem a kiutat, régi önmagamat. Nem tud-
tam, kihez forduljak, magamra voltam utalva. Mikor azt hittem, hogy minden
rendben van, rá kellett döbbennem, hogy kezdhetek mindent szinte elölről, és
közben várandós voltam. Csak a harmadik gyermekem megszületése után
mondhatom el, hogy meggyógyultam. Nehezen körvonalazódott, hogy poszt-
traumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedek. Gyermekeim nevelése
közben szembesültem azzal, hogy a pocakomban és főleg születésük után
mennyire átélték és átvették azt, ami bennem zajlott. Mennyire nem mindegy,
hogy hogyan születnek.

A nő szülésélménye meghatározza hogyan viszonyul gyermekéhez és férjé-
hez rövid és hosszú távon is. Ez jelentősen befolyásolja a család életét. Akár a
család széthullásához is vezethet. A gyermek tudat alatt emlékszik a méhben
és születéskor vele történtekre és ez a tapasztalat meghatározza a dolgokhoz
való hozzáállását. A szülő nőt és gyermekét ért traumafelismerése utáni keze-
lése fontos feladat. Megelőzése még fontosabb lenne. Társadalmi probléma.
Dolgozatomban a magyar szakirodalom, saját tapasztalatok, interjúk se-
gítségével keresem a választ, hogyan lehetne megelőzni, segíteni, felis-
merni és hatékonyan kezelni a várandósság, a szülés és a születés ideje
alatt szerzett lelki sérüléseket. Dúlaként a szülő anya mellett szeretnék
ebben is segítségére lenni.

Egy gyermek személyisége, viselkedése rengeteg hatás összefüggése. Ennek
tudatában vizsgálom meg, és követem dolgozatomban a születés hatását...

A pszichológiában „...hihetetlenül sok pszichológiai módszer van, de a mód-
szer, ne feledjük el, önmagában se jó, se rossz, az alkalmazás teszi azzá, és
hogy az a személy, akivel kapcsolatba kerülünk, vajon mennyire tud egy bizal-
mi, meghitt légkörű olyan kapcsolatot kialakítani, amiben elfogadja a kliens,
hogy úgy figyeljük, követjük, olyan megértésre törekszünk, hogy szinte bebúj-
va az ő lelki alaphelyzetébe, empátiával, megértjük az ő problémás helyzeté-
nek alappozícióját az életben, és így tudunk aztán mint egy rajta keresztül
megértve őt segíteni.”/Prof. Dr. Bagdy Emőke, Hír Tv 2012/