Szülés, születés: Segítség! (2)

 (Meghatározó esemény az életben)

Szakdolgozatom "Szülés-születés hatásai" részét osztom meg

A szüléstörténeteket, és születéstörténeteket (beleértve az enyémet is) átnézve, a tapasztalatokat összegyűjtve megállapíthatjuk:

A negatív események vagy a császármetszés önmagukban nem okozhatnak rossz szülésélményt az anyának. Amennyiben az anya úgy érzi, hogy valaki nem adta meg a szabad döntést vagy a tiszteletet számára, ez negatív élményt jelent, de az anyát nem betegíti meg. Traumatizáló élmény és ennek következtében poszttraumás stressz zavar csak akkor alakul ki, ha a nőtől teljes mértékben elveszik az önrendelkezés, döntés jogát.

Elveszik az önrendelkezés, döntés jogát annak ellenére, hogy ezzel törvényt is sértenek. Az is előfordul, hogy nem tájékoztatják az anyát, vagy ezt egyoldalúan teszik. Ha az anya szóba hozza az esetet, a babára hivatkoznak, „kellett a beavatkozás”. Nem lenne szabad elfeledkezniük, hogy tájékoztatási kötelezettségük ebben az esetben is van. A jogász kérdése, „ér-e ennyit a dolog”, tapasztalatom alapján jellemző a traumát átélt személy környezetében. Ha a történetét el is fogadják, még akkor is lekicsinylik a problémáját. Egy idő után saját maga is kezdi elhinni, hogy csak maga fújja fel a történteket. Ez a megalázó érzés, ami leköti minden szabadidejét, mások és szerettei számára nem fontos. Zavarodottá teszi, önbizalom-romboló hatású az ellentmondás.

Az olyan helyzetek, melyek a férjet a felesége kérésének megtagadására kényszerítik, aláássák a nő és férfi kapcsolatát, bizalmát, amennyiben a férfi az előírásoknak enged. (Nagyon ritka, hogy az orvos tekintélye ellenében a feleség mellett áll ki a férj)

A szülés utáni PTSD-ben szenvedő nők általában nem fordulnak szakemberhez, mert vagy természetesnek tartják és várják a tünetek elmúlását, vagy a környezetüktől elfogadják a probléma bagatellizálását.

A nő állapota, viselkedése próbára teszi a családok tűrőképességét. Még akkor sem jutnak el a terapeutához, ha konkrétan kimondják, hogy a nő „hisztizik”, vagy irreális dolgokat csinál.

Védőnők sem ismerik fel a PTSD-t, így javasolni sem tudják a szakemberhez fordulást. Nincsen adat, arról, hány nőt ér trauma szülése közben.

Judith Lewis Hermannal ellentétben állíthatom, hogy a szülés utáni PTSD- ből teljesen ki lehet gyógyulni. Megváltoztam, megerősödtem, tudom kezelni a traumát okozó helyzetet, kivédeni a PTSD-t. Biztos vagyok abban, hogy egy újabb várandósság alkalmával sem kísértene a traumatikus élmény.



A gyermekek életében meghatározó nyomot hagy a születés élménye. Ez az első siker, vagy kudarcélmény (sokszor traumaként éli meg) oldás nélkül végigkíséri a gyermek, későbbi felnőtt életét.

Amennyiben a szülést megindítják, és nem a gyermek indul el önszántából, akkor kötődési nehézségei lesznek, nagyon nehéz a leválása az édesanyjáról.

Azoknál a szüléseknél ahol nem engedték, hogy a gyermek saját erejéből szülessen meg, (császározták, kinyomták, ...) nagy számban jelentkeznek gátak a feladatok megoldásában. Jellemző az új feladatok elkerülése, félénkség, szorongás, ha nekilát ezeknek a feladatoknak, szinte mindig feladja, sikertelenség érzése párosul a feladatmegoldáshoz. A másik végletet a „fejjel megyek a falnak” kifejezés jól leírja.

A gyermek átveszi édesanyja traumáját, de saját traumát is megélhet a születése kapcsán.

A különböző születés traumafeldolgozó módszerek leírásánál, vagy a velük foglalkozó emberekkel beszélgetve látok, hallok utalást a trauma következményeiről. Óvónő ismerőseimtől is hallottam, hogy a gyermekek bizonyos játékokhoz viszonyulásából is meg tudják különböztetni, hogy ki született császármetszéssel.

Interneten keresgélve egyelőre csak biológiai kutatásokról olvashatunk a szülések összehasonlítását illetően. Az egyik legfrissebb hírt a császármetszés és a hüvelyi szülés összehasonlításáról, és viselkedésre is vonatkozó hatásáról az Origón lehetett olvasni:

„Az UCP2 fehérjéről korábban kimutatták, hogy termelődését a sejteket érő stressz váltja ki, és hogy szerepet játszik a zsírok sejten belüli felhasználásában. Mivel a zsírok az anyatej fontos összetevői, feltételezhető, hogy az UCP2 serkentése a természetes szülés során segítheti az anyatejes táplálkozásra való átállást a születés után. A sokoldalú fehérjéről továbbá az is ismert volt, hogy szerepe van az idegsejtek védelmében, valamint az idegsejtek közötti szinapszisok kialakulásában.

A kutatók azt találták, hogy a természetes szülés fokozta az UCP2 termelést a hippokampusz idegsejtjeiben. Ez az agyi régió felelős többek között a rövid és a hosszú távú memóriáért. Az UCP2 termelés növekedése - amely feltételezhetően a hüvelyi szülés során fellépő oxigénhiánynak köszönhető - nem volt megfigyelhető a császármetszéssel született egerekben. Ha kiütötték az UCP2 fehérje génjét vagy kémiai úton gátolták az UCP2 működését, az hátráltatta a hippokampusz idegsejtjeinek és hálózatainak fejlődését és kedvezőtlenül hatott olyan felnőttkori viselkedési jellegekre, amelyek összefüggenek a hippokampusz működésével.” /A csecsemő agyfejlődése függ a szülés módjától/

Hiányoznak a lelki fejlődés blokkjait, a feladatok megoldásához való hozzáállását a szülésvezetés módjával összehasonlító tanulmányok.

Nincsen adat, arról, hány gyermeket ér trauma születése során, és hányat hagynak figyelmen kívül.

A hibák helyrehozásában nincs lehetetlen, csak két feltétele van:

• Felismerni és megnevezni a problémát
• Megkeresni a megfelelő kezelést,gyógymódot

Úgy látom, nagyon igaz a szülés- születés körüli helyzetre is dr. Bagdy Emőke pszichológus „És ha elrontottuk, tudunk javítani később?” kérdésre adott reményteli, de feladatokat is rejtő válasza:

„A legkorábbi kapcsolatok hiánya nem pótolható. De nincs végzetes helyzet, mindenen lehet segíteni. A korai rossz kapcsolati minták pszichoterápiával felülírhatók. Tudom, hogy így van, ezért felelősséget vállalok. Csak nem lehet pszichoterápiára küldeni egy nemzedéket. A mai emberek érzelmileg, kapcsolatilag analfabéták. Ezért hoztam létre a Szülők Iskoláját, a Pedagógusok Akadémiáját. Hogy akik a gyerekkel vannak, tudják, hogyan működik a lélek. Ami jó a gyereknek, az jó a felnőttnek is.” /„Vedd az öledbe a babát, ringasd, és megnyugszik”/