2013. augusztus 1., csütörtök

Szülés, születés: Segítség! (1)

(Meghatározó esemény az életben)


Szakdolgozatom Bevezetését osztom meg ebben a blogban


Első gyermekemet kórházban szültem. Úgy éreztem, felkészültem a szülésre.
A kórház biztonságos, egy háton fekvés belefér a szülés menetébe. Várandós-
ságom utolsó napjai, szülésem, és az utána lévő időszak túlélő tábor volt szá-
momra. Valami nem stimmelt. Kerestem a kiutat, régi önmagamat. Nem tud-
tam, kihez forduljak, magamra voltam utalva. Mikor azt hittem, hogy minden
rendben van, rá kellett döbbennem, hogy kezdhetek mindent szinte elölről, és
közben várandós voltam. Csak a harmadik gyermekem megszületése után
mondhatom el, hogy meggyógyultam. Nehezen körvonalazódott, hogy poszt-
traumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedek. Gyermekeim nevelése
közben szembesültem azzal, hogy a pocakomban és főleg születésük után
mennyire átélték és átvették azt, ami bennem zajlott. Mennyire nem mindegy,
hogy hogyan születnek.

A nő szülésélménye meghatározza hogyan viszonyul gyermekéhez és férjé-
hez rövid és hosszú távon is. Ez jelentősen befolyásolja a család életét. Akár a
család széthullásához is vezethet. A gyermek tudat alatt emlékszik a méhben
és születéskor vele történtekre és ez a tapasztalat meghatározza a dolgokhoz
való hozzáállását. A szülő nőt és gyermekét ért traumafelismerése utáni keze-
lése fontos feladat. Megelőzése még fontosabb lenne. Társadalmi probléma.
Dolgozatomban a magyar szakirodalom, saját tapasztalatok, interjúk se-
gítségével keresem a választ, hogyan lehetne megelőzni, segíteni, felis-
merni és hatékonyan kezelni a várandósság, a szülés és a születés ideje
alatt szerzett lelki sérüléseket. Dúlaként a szülő anya mellett szeretnék
ebben is segítségére lenni.


Egy gyermek személyisége, viselkedése rengeteg hatás összefüggése. Ennek
tudatában vizsgálom meg, és követem dolgozatomban a születés hatását...

A pszichológiában „...hihetetlenül sok pszichológiai módszer van, de a mód-
szer, ne feledjük el, önmagában se jó, se rossz, az alkalmazás teszi azzá, és
hogy az a személy, akivel kapcsolatba kerülünk, vajon mennyire tud egy bizal-
mi, meghitt légkörű olyan kapcsolatot kialakítani, amiben elfogadja a kliens,
hogy úgy figyeljük, követjük, olyan megértésre törekszünk, hogy szinte bebúj-
va az ő lelki alaphelyzetébe, empátiával, megértjük az ő problémás helyzeté-
nek alappozícióját az életben, és így tudunk aztán mint egy rajta keresztül
megértve őt segíteni.”/Prof. Dr. Bagdy Emőke, Hír Tv 2012/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése