Sokféleképpen várjuk gyermekünket:
Van aki éveken keresztül tervezi és várja, hogy megfoganjon. Van akinek könnyen jön, van aki nem várta.
Bárhogy is van, a közös az, hogy gyermekünk mindent átél velünk együtt a pocakunkban. Örömünket, bánatunkat, félelmeinket. Érzi az ízeket, a szagokat, hall minket, olvas gondolatainkban.
Első kislányommal kapcsolatban három történetet szeretnék megosztani veletek:
- Hidas György - Raffai Jenő - Vollner Judit: Lelki köldökzsinór Beszélgetek a kisbabámmal című könyvét olvasva volt egy történet egy ikerpárról, akik közül csak az egyik született meg élve. Nagyon meghatott a történet, és megsirattam. Valahova időre kellett mennem, így hirtelen letöröltem könnyeimet, felálltam, és odasiettem a bejárati ajtóhoz. A kilincsre téve kezemet vettem észre, hogy kisbabám a pocakomban rázkódik és kis buborékokat ereget, sír. Visszaültem a székre. Beszédemmel, gondolataimmal megnyugtattam őt és magamat is. A sírás a pocakomban szép lassan elcsitult. Elindulhattam.
- Várandósságom végefelé csak az egyik oldalamon tudtam aludni. Nekem és gyermekemnek is ez volt a legkényelmesebb. Egyik éjszaka arra riadtam fel, hogy másik oldalamon fekszem, és a hasam felső felén meglehetősen szaporán kis buborékokat ereget kislányom. Mintha beszélne hozzám. Éreztem, hogy rosszul feküdtem. Felültem az ágyban, és a hasamat simogatva kértem, forduljon vissza fejjel lefelé. Gyermekem szép lassan megfordult, amit a buborékokból is éreztem. Majd még "mondott" valamit és elhallgatott. (Ezentúl kipárnázva aludtam.)
- Fél naposan a kórházban este sírt. Én gyorsan bekentem a hasamat a csíkok elleni krémmel, amit hónapok óta használtam, és aminek illatát nagyon szerettem. Ahogy közelítettem az ágyacskához, hirtelen abbahagyta a sírást, ahogy megcsapta az orrát az illatom. Kis gondolkodás után megemelte a fejét, keresve, honnan érzi az ismerős illatot, majd nem annyira panaszosan újra kérte, hogy etessem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése