Az alábbi írás itt jelent meg:
http://www.nebancs.hu/cikkek/olvasoink-irtak/184-milyen-az-elet-egy-szabad-oltasi-rendszerben.html
"
A következő levelet Büki Ninettától kaptuk 2013 decemberében.
„A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És
olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a
világtól védekezzék."
Antoine de Saint-Exupéry
Büki Ninetta vagyok, 33 éves, két
gyermek édesanyja. A kisfiam 9 éves, a kislányom pedig 22 hónapos. Tíz
éve élek Németországban. Ezúton szeretném veletek megosztani a mi
oltástörténetünket és szeretnék egyben bepillantást nyújtani egy olyan
oltási rendszerbe, amely a szabad választáson alapul, és amelynek a
valódi értékére az utóbbi időben eszméltem csak rá igazán.
Ugyanúgy, mint a legtöbb anyuka, én is
az első terhességem alkalmával kerültem először mélyebben kapcsolatba
ezzel a témával. A szülésre felkészítő foglalkozáson hívta fel rá a bába
a figyelmünket, hogy lassan itt az ideje elgondolkoznunk azon, mit
mikor és hogyan szeretnénk oltásügyben. Úgy gondoltam (biztos, ami
biztos alapon), hogy a számomra már ismert, hazai rendet veszem majd
alapul. Az igazi megdöbbenés akkor ért, amikor felfedeztem, hogy itt,
Németországban egyetlen újszülött sem kap BCG oltást. 1998 (!) óta,
többek között a súlyos mellékhatásai és vitatott hatásossága miatt a
hivatalosan nem ajánlott oltások között szerepel. A megrökönyödésemet
kétségbeesés váltotta fel. Most akkor mihez kezdjek? Újra kell
értékelnem mindent? Ki segít majd nekem ebben? A legjobbat szeretném a
gyermekemnek! ... Te jó ég, mi történik az otthoni babákkal?! Az első
utam a körzeti orvoshoz vezetett. Kedves volt és megértő. Elmagyarázta,
hogy ő nem befolyásolhat minket, a döntést nekünk, szülőknek kell majd
meghoznunk. Amit adni tud, egyrészről egy ajánlott oltásrend (egy
gyógyszeripari cég nyomtatványa), másrészről Dr. Martin Hirte Védőoltások pro és kontra
című könyve és egy jó tanács: informálódjunk hiteles forrásokból,
kísérjük figyelemmel a legújabb kutatási fejleményeket. Aztán
elbúcsúztunk a következő viszontlátásig.
A kisfiúnk születését követően lassan
színt kellett vallanunk. Amikor a személyes oltásrendjének a
felállítására került a sor mondtuk, hogy csak a legszükségesebbeket
kérnénk és azokat is inkább minél később. Az orvosunk tekintetében
egyetértést véltem felfedezni. Végig vettük a gyermek adottságait,
szervezeti állapotát, addigi fejlődését, a környezeti faktorokat/
esetleges veszélyeztetettséget, még a genetikai hátteret is. Végül
(váratlan veszélyeztetettség nem adódott) egy éves korában kapta meg
gyermekünk az első oltását tetanusz, diftéria és gyermekbénulás ellen.
Az ideg- és immunrendszerének a főbb tanulófázisa ekkorra már lezajlott.
Többek között könnyebb oltóanyag változattal és kevesebb ismétléssel is
sikerült így beérnünk. Az elképzelésem, miszerint a kezdeti,
oltásmentes időszakban anyatejjel is mindvégig táplálom majd, hogy a
fejlődéséhez és védettségéhez is hozzá tudjak járulni, szerencsésen
megvalósult.
A következő döntésünk az MMR elleni oltást illetően nem okozott nagy dilemmát. Köszöntük, nem kértük. Hogy miért nem?
- 3-5 éves korban a tipikus gyermekbetegségek könnyen átvészelhetőek és egy életre immunitást adnak, emellett igen jelentős tanulóeffekttel rendelkeznek az immunrendszer számára (egyes tanulmányok szerint a későbbi rákos megbetegedések esélyét 30-50%-kal is csökkenthetik).
- Egy háromkomponensű „élő" oltásról van szó, amely esetében a komponensek szervezetben fellépő hatásmechanizmusainak kölcsönhatásai még nem kerültek vizsgálatra.
- Az oltóanyag betegtájékoztatójának ismeretében.
- A Német Oltásügyi Bizottság adatbankjának megtekintése következtében (elismert melléktünetek, komplikációk, sérülések, oltáskárosodások tudatában).
Itt igazából egyelőre be is fejeződik a mi oltástörténetünk. A kislányom esetében is ugyanezt a sémát követtük mindeddig.
Külön-külön egy-két oltóanyag esetleg szóba kerülhet majd a későbbiekben; például: ha a fiam serdülő koráig nem esne át a mumpszon, illetve a lányom a gyermekvállalási szándékáig a rózsahimlőn.
Az oltásokat minden egyes alkalommal az orvosunk adta be személyesen a gyerekeknek.
Előtte alaposan megvizsgálta őket és átbeszéltük, miként fejlődnek, hogy vannak, szülőként miként éljük meg őket a hétköznapok során. Egy ilyen találkozás alkalmával merészkedtem feltenni neki azt a kérdést is, hogy ő miként oltja a saját gyermekeit (6 gyermeke van). Kiderült, hogy a környezetünkben élő orvosok nagy része nem oltja a gyermekeit egy éves korukig, azután is csak a legszükségesebbeket kapják meg.
Külön-külön egy-két oltóanyag esetleg szóba kerülhet majd a későbbiekben; például: ha a fiam serdülő koráig nem esne át a mumpszon, illetve a lányom a gyermekvállalási szándékáig a rózsahimlőn.
Az oltásokat minden egyes alkalommal az orvosunk adta be személyesen a gyerekeknek.
Előtte alaposan megvizsgálta őket és átbeszéltük, miként fejlődnek, hogy vannak, szülőként miként éljük meg őket a hétköznapok során. Egy ilyen találkozás alkalmával merészkedtem feltenni neki azt a kérdést is, hogy ő miként oltja a saját gyermekeit (6 gyermeke van). Kiderült, hogy a környezetünkben élő orvosok nagy része nem oltja a gyermekeit egy éves korukig, azután is csak a legszükségesebbeket kapják meg.
Végezetül szeretnék visszatérni a
történetem elejére és a régi önmagamhoz. Be kell vallanom, kicsit
szégyellem magam az akkori viselkedésem miatt. Ahelyett, hogy rögtön
kérdéseket tettem volna fel és próbáltam volna megérteni a német
rendszer különbözőségének mivoltát, én kezdeti tudatlanságomban
egyszerűen a hazai rendszerhez ragaszkodtam volna és önszántamból dobtam
volna el magamtól egy olyan lehetőséget, egy olyan kincset, amiért nem
egy magyar szülő mindenét odaadná.
Szerencsére úgy adódott, hogy még időben elkezdtem ébredezni.
Szerencsére úgy adódott, hogy még időben elkezdtem ébredezni.
A kislányom születésével újra
belevetettem magam ebbe a témába és aktív figyelemmel kísérem mind a
legújabb nemzetközi fejleményeket, mind az otthoni helyzetet. Az utóbbi
időben egyre több kétségbeesett, tehetetlen szülővel találkozom, olyan
oltástörténetekkel, melyek hallatán összeszorul a szívem és a sírás
kerülget. Egyre több az olyan gyermek, amelynek mozgás-, illetve
beszédfejlődésében, szocializálódásában egy törés következett be. Ezen
esetek többségében egy időben történő felismerés, diagnózis növelné az
esélyét egy hatékony kezelésnek.
Kedves Szülők! Ezúton szeretnélek kérni
titeket, hogy addig is, amíg változás nem lép fel a jelenlegi
helyzetben, gyermekeitek érdekében éljetek a jogaitokkal! Az oltást
megelőzően kérjétek az orvosi vizsgálatot! Kérjétek ki időben az
oltóanyag betegtájékoztatóját! Informálódjatok hozzáférhető, hiteles, ha
más nincs, akkor idegen nyelvű forrásokból! Kísérjétek figyelemmel a
gyermekeitek állapotát az oltásokat követően! Ne csak egy-két napig,
hanem hosszú hetekig! Ha pedig probléma lépne fel, ne késlekedjetek
orvoshoz fordulni!
Gyermekeiteknek erőt, egészséget és sok-sok boldogságot kívánok!
Köszönöm a figyelmeteket!
Üdvözlettel: Ninetta"
